ennek a csajnak az albumáról ez az egyetlen szám, ami tetszik, a többi olyan túl zajos-visszhangos-idegesítőenéneklő-nemtudom, de ebben legalább van egy visszatérő sodró alap
show me how to travel like light white light stuff
a hangja, énekstílusa alapján nem igazán szeretném megismerni ezt a csajt, ráadásul ezzel a trenszes szintivel meg az unalmas (és a dal előrehaladtával egyre zavaróbb) káva hanggal olyan mint egy demó, de pár nehezebben konkretizálható dolog miatt mégis megkedveltem ezt a számot, még ha nem is közelíti például a békebeli knife számok kiváltotta ambivalens viszonyulásból szerelembe esés esetét
